Kányádi Sándor: Halottak Napja Bécsben
Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
elgurulsz mint egy villamos
utánad felgörbül a vágány
kutyatej páfrány
tör át a járdán
kit érdekel hogy erre jártál
Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet
Mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
Mondják hogy ítéletido tombolt
összeért a temeto s a mennybolt
vízszintben állt ösvénnyel az árok
egymást se látták a gyászhuszárok
toccsantak térdig tövig derékig
senki se látta mégis beszélik
és a sírok is mint a leláncolt bárkák
táncoló farukat föl-le-föl dobálták
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó
s hogy elúszott volna akkor a koporsó
dunából tengerbe
ki az óceánra
dunából tengerbe
ki az óceánra
úszik a koporsó
zene a vitorla
úszik a koporsó
zene a vitorla
Menjen innen kis vörös gömböc
rúgott felé a fitos kis kóristalány
és wolfgang amadeus mozart
a megszégyenítéstol még vörösebben
kioldalgott az öltözóbol
a gnádige frau nem gyozte várni
a kocsi nemsokára visszajön
hajolt földig a cseh portás
és wolfgang amadeus mozart
kilépett az utcára
föltekintett a csillagokra
a csillagok épp akkor kezdtek
fürödni a fölérkezett muzsikában
és wolfgang amadeus mozart
megtörülgette homlokát
és nekivágott gyalog
dunából tengerbe
ki az óceánra
úszik a koporsó
zene a vitorla
Mit szólhat isten amikor
heréltek zengik az o dicsoségét
csupa semleges hang neutrum
neutrum neutru-u-um
Mondják sot írja az histoire de la musique
encyclopédie de la pléiade egyébként
kolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alatt
lakó dr schuller rudi barátom bárkinek aki
franciául nem értené szívesen magyarra né-
metre vagy románra fordítja azt a részt
hogy a nagy utazók les grands voyageurs állítása
szerint a legistenhátamögöttibb les plus lointaines
civilizációk bennszülöttei akik a szomszédos
törzs tamtamja iránt is teljesen közömbösek valának
egyedül mozart zenéje hallatán kezdték
hegyezni a fülük
Fehér templomokban
fehér imádságot
hej rego rejtem
fekete templomban
fekete imát
hej rego rejtem
fekete templomban
fekete imát
hej rego rejtem
fekete templomokban
fehér imádságot
hej rego rejtem
azt is megadhatja
az a nagy úristen
Gágogó lúdakkal
hápogó récékkel
tetves csirkékkel
varas malaccal egy-
közös tenyérnyi udvarról
alkoholmámorban fogant
koszos kis kölykök
serege bámul
a hangnál sebesebben
tovaívelo gépek egére
szállj le világ
állj meg világ
sohase érünk utol
Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet
Dies irae dies illa
szórhat szikrát a favilla
festve divat a szempilla
megásni tuz elföldelni
megásni tuz elföldelni
megásni tuz elföldelni
az a nap ha mégis eljo
lobbot vet égnek a felho
lábon lángol minden erdo
tüzet immár sokat láttunk
égo várost is csodáltunk
poklok poklára is szálltunk
megásni tuz elföldelni
megásni tuz elföldelni
megásni tuz elföldelni
csak a bíró késett eddig
bun bun alól új bunt vedlik
s nem tudhatjuk vajon meddig
tartatunk ítélet nélkül
s mint bunhodtünk azt is végül
nem róják-e vissza vétkül
megásni tuz elföldelni
megásni tuz elföldelni
megásni tuz elföldelni
lám a kétség belénk dobban
hihetünk-e vajon abban
mi sem marad megtorlatlan
Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán
nagyvárad szonyegbombázásakor egy anyának
négy szép gyermeke maradt a romok alatt
ketto négy hat nyolc
éves korukban ölték meg oket
mondja el minden esztendoben a feleségem
amikor már idáig ér a naptár-igazítással
ez az o békeverse
poklot miattuk ki reszket
aki gyozött aki vesztett?
bun a vég és bun a kezdet
Kezdem megszokni hogy a kéz
nehezen moccan kézfogásra
elmarad vidám parolája
s a tekintet semmibe néz
még szelídnek indul a szó
de már a mondat enyhén karcos
és sejteti a riadót
mely mindnyájunkra annyi bajt hoz
jó volna kezet rázni ismét
s a vállat átölelni testvér
mielott bután el nem esnék
mielott bután el nem esnél
Én királyom nagy királyom
ki születtél kolazsváron
gyertyámat most érted gyújtom
szál virágom néked nyújtom
mennyben s pokolban szószóló
légy érettünk közbenjáró
Fölséges uram kend
hogyha férkozése
volna közelébe
kérje meg odafent
hogy vetne már véget
a nagy protokollnak
dolgaink romolnak
s bizony hogy avégett
s lenne védelmünkre
hogy ne kéne nyelvünk
féltünkben lenyelnünk
s önnön szégyenünkre
Küküllo-angara
maros-mississippi
küküllo-angara
maros-mississippi
hazamegyek haza
már maga se hiszi
hazamegyek haza
már maga se hiszi
szóródik folyton porlódik
él pedig folyton porlódik
szabófalvától san franciscóig
szabófalvától san franciscóig
Uram ki vagy s ki mégse vagy
magunkra azért mégse hagyj
ajtódon félve kaparász
kis szárnyával e kis fohász
gyermeki hangon gügyöget
dícsértessék a te neved
Aj miféle népek volnánk
szégyentol mért ég az orcánk
mivel vétettünk mi többet
mint akár a legkülönbek
vén zsidók ószövetségi
nyelvével kéne most élni
de hallgatunk senki sem mer
feleselni az istennel
verjed bartók verd a dobot
frakkod szárnya tüzet fogott
ég a kunyhó ropog a nád
tüzet fogott ég a világ
Harmincnyolc éves voltam amikor
krisztina a majdnemhogy meztelen
szép stájer lány egy pohár whiskyre
hívott engem a singerstrasse sarkán
szegény vagyok szívecském s idegen
macht nichts mondta halottak napja van
megittunk aztán kétszer két felet
az zsuzsanna az szép német leány
bécsben lakik tiefengrab utcáján
was für ein gedicht
vier jahrhunderte alt
piros rózsa tündöklik orcáján
szép kaláris tetszik az ajakán
kit sok vitéz kíván
szép voltát csudálván
de csak heában szeretik sokan
lennék ma néked ingyen a zsuzsannád
de gyász a gyász halottak napja van
többet szólnom dolgunkról nem szükség
csókot adott kedvesen cuppanósat
s intett elég ha két schillinget
hagyok a ruhatárnál
Hallgattam hát oszlopnak vetett háttal
az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet
Volt egy kevéske földünk-kertünk
isten elott se térdepeltünk
üggyel-bajjal de megvalánk
panaszra nem nyílott a szánk
fohászra is inkább szokásból
s hogy orizne meg a kaszástól
Rólam is majd emlékezzél
megvizült hátamon az ing
mint a bujdosó kossuth lajosén
mikor a törökhöz folyamodott
megvizült hátamon az ing
olyan egy beszédet vágtam ki én is
rossz lábom a kapunyílásba vetve
nehogy becsaphassa az orrom elott
mert akkor oda az egész virrasztás
égen volt még a
hajnalcsillag amikor
odaültem a kapujába
nehogy elszalasszam ma is
megvizült hátamon az ing
akár a szegény kossuth lajosén
fél kezem a kapukilincsen a másikkal
botomat szorongattam mint a torkomat
a visszanyelt szavak
finomnak kellett lennem
különben nem érek célt
s ott rothad a kicsi rossz szénám
akárcsak a tavaly a kicsi rossz
szénám amit a tagútban kaszáltam
a tagútban s harmadában amit régebben
nagyido elleni harangozás fejében
a minden háztól kijáró kupa
búza mellé ingyen jussolt a
falutól a harangozó
megvizült hátamon az ing
amíg kértem a mérnök urat
adna egy fogatot
arat a nép
mindenki a mezon
áll az iga
ingyen eszik a ló
közérdek is hogy az a kicsi rossz
széna födél alá kerüljön
a harmada csak az enyém
a harmada
majd meglátjuk úgy dél felé
hé-te-hé hé-te-hé
suhintotta felém a szót
úgy dél felé
hogy suhant volna válaszul a bot
de akkor oda a cél a kicsi
rossz szénám hé-te-hé csavarni
lehetett volna az inget a hátamon
mint a szegény bujdosó kossuth lajosén
ott égje el a tuz
vagy ott rothadjon ítéletnapig
s már nem is a lába
a botja hozza
az én hetvenen túli
földig alázott
édesapámat
Róla is majd emlékezzél
akiért a földre jöttél
jézus meg ne feledkezzél
adjad hogy jó véget érjen
de szándékod felol kérdezd meg
mielott harsonáid megfúvatnád
Rikító rézpetúniák
szirmain gyémánt harmat
fürdozo pufók angyalok
tomporára rápall a karnagy
mise és mese csörgedez
eltrillázgat a szoprán
és földöntúlí édení
nyugalmat balzsamoz rám
párától glóriás
puliszka-óriás
susog a tej
surrog a tej
csobog a tej
a bársonyos
az édes
csak ennyi kell
csak enni kell
csak ennyi kell
az esti
üdvösséghez
mise és mese csörgedez
köcsögök cserépfazekak
messzi beszéde hallszik
kérozo kedves bivalyokra
gondol a tej
s megalszik
Tu esti vapaie fara grai
de dincolo de matca mumii
te vagy a láng a szótalan
az áldott anyaméhen túli
világvégét érinto angyalok
szárnyaitól szoktál kigyúlni
ó itt maradnom adj erot
örökre itt legyek megáldott
hol sötéten enyésznek el
gyilkos hiábavalóságok
nem tudhatja század se szem
oly mélyre nem lát olyan távol
hová fészkemre menekít
egy tuzpillangó a halálból
Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
wie die glocken ihren schall verloren
felejted hamar minden örömöd
Akarva nem akarva
itt meg kell állanunk
valami eltakarta
vezérlo csillagunk
pedig sehol egy felho
nincs egy tenyérnyi folt
más csillag sincs ha feljo
egymaga lesz a hold
ormok és tornyok dolnek
egymásra hangtalan
minden ránca a földnek
kisímul boldogan
ki elkezdett bevégez
nincs gondunk ezután
talpunk alatt a csöndes
gömbölyu óceán
Ahogy a harangok a harangszót
felejtem hamar minden örömöm
bort ide angyalkák az ajtóm elibe
világból válni akarok
szabadok közé szállni
Utána már semmi sem következhet
csak a lebegés olyan szegényen
akár egy hidrogénatom
de megkísérthet még a félsz
ha netán eszükbe jutna
elvenni az egyetlen megmaradt
elektronunkat is
így legalább
megvolna még a remény a tíz-húsz
milliárd évnyi jövendobe vetheto
hit a feltámadásra
vagy valami ahhoz hasonlóra
- 1976 -